Téglás környékén az emberi élet első tárgyi emlékei i.e. 2000. körüli időszakból, a rézkorból származnak. A település első írásos említése viszont csak egy 1332-ben kiállított pápai tizedjegyzékben történt meg. A város nevének kialakulása még vitatott, valószínűleg egy jellegzetes téglaépítményéről, téglából épített templomról vagy földesúri házról kapta a nevét. (Korábbi névalakok: Theeglas, Telglas, Tetlas, Teclas, Teklas, Teglas, Téglás.)
Az 1050-es években a Gutkeledek hozták létre a települést szláv és magyar családok letelepítésével. Meghatározó lehetett az, hogy a Tokaj-Debreceni út és a kelet-nyugati csapású vándorlási, kereskedelmi útvonalak itt keresztezték egymást.
A XVII. században a Rákóczi birtokába került, akik hajdúkat telepítettek ide. Téglás tehát magánföldesúri hajdútelep lett. 1706-ban a hajdúvárosok kerületéhez csatolták. Ebből az időből származik a település legrégebbről ismert címerképe is, mely az 1706-ban készült pecsétnyomón volt használatban. Téglás ezt a címerképet a későbbiekben változatlanul megtartotta. A települést többször eltiltották a hajdú jogok gyakorlásától, de mezővárosi rangját sokáig megőrizte.
1798-ban Téglást gróf Bek Pálnak - Debrecen királyi biztosának - adományozták, akinek köszönhetően a település szerkezetét mérnöki munkával alakították ki. Az 1800-as években alakult ki Téglás sakktáblás alaprajza. Szintén ő építtette 1804-ben a Degenfeld-kastélyt. A XIX. században igen élénk szellemi élet folyt a kastélyban, gyakori vendég volt itt Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Széchenyi István, Nagy Sándor József, az 1848-as szabadságharc tábornoka és a legendás szabolcsi zászlóalj parancsnoka, Rakovszky Samu ezredes. A település mellett haladó Debrecen-Nyíregyháza vasútvonalat 1857-58-ban építették, ami a város megerősödését eredményezte.
1876-ig Téglás Szabolcs, utána Hajdú vármegyéhez tartozott. 1904-ig volt mezőváros, utána község lett.
Az I. és II. világháború Téglást sem kímélte: 114-en estek el a frontokon, de civil áldozatok is voltak. A II. világháború idején a zsidó lakosságot elhurcolták. A két világháború áldozatainak nevei bronz falevélbe öntve találhatók a város főterén 1992-ben felavatott Világháborús Emlékművön.
A település az 1950-es évekig mezőgazdasági jellegű volt, a TSZ az '50-es években alakult. Az ipar az 1950-60-as években jelent meg a Hajdúsági Iparművek idetelepítésével. Az ipari nagyüzem vonzásának hatására rohamosan nőtt a település lakóinak száma. A mezőgazdaság helyett az ipar lett a meghatározó.
Téglás 1970-ig község, majd nagyközség volt.
1984-ben az akkori pártpolitika hatására összevonták a szomszédos Hajdúhadházzal. Az erőszakos egyesítés megtörte a település fejlődési ívét. Ez alatt az idő alatt egy új, közös városközpont kialakítására törekedtek, így ma a két város összeér. 1989-ben Hajdúhadháztéglást várossá nyilvánították. Mivel a téglásiak méltatlannak és indokolatlannak tartották az összevonást, a rendszerváltás után, 1990-ben népszavazással kezdeményezték a szétválást. A Magyar Köztársaság elnöke 1991. május 1-től mindkét helységnek városi címet adományozva engedélyezte a településegyesítés megszüntetését.
A rendszerváltás óta Téglás szépen fejlődik. A település vezetői törekednek a városi ranghoz méltó arculat, intézményi és infrastrukturális ellátottság kialakítására.
A bögre egyedi grafikai tervezése Székely Tamás munkája. Minden példány sorszámozott és minden szériából csak bizonyos mennyiség kerül előállításra. Minden bögre külön-külön, egyesével készül, Magyarországon. Az egyes művészekről készült bögre alkotások később újabb sorozat példányokkal egészülhetnek ki, így adva ki majd egy komplett készletet. Ha valamelyik művészről már vásárolt motiváló gondolatot ábrázoló bögrét, kérheti, hogy a sorozat következő darabjának megjelenésekor értesítést kapjon. A bögrék megvásárolhatók ajándékba is, egyedi igény esetén (pl. díszcsomagolás, vagy más címre történő kézbesítés, esetleg bonbonnal való megtöltés) kérjük írjon nekünk e-mail az info@feliratosbogre.hu -ra!
