A falu története több évszázadra nyúlik vissza. Egyes szakírók a település első írásos említését 1146-ra teszik, amikor Nádor lovag birtoka volt, majd 1271-re, amikor V. István a pallosjogot adományozta az akkori birtokos Kurig-családnak. A legrégebbi megbízható adat azonban 1418-ból származik, a Héderváry-család oklevéltárából. A helynév – Ladamér – valószínűleg egy szláv eredetű személynévből keletkezett, ami magyarázatot ad a népi hagyományra, miszerint a falu nevét egykor Lodomér esztergomi érsekről kapta, aki 1279–1297 között viselte e tisztséget. Más források szerint a falu határában folyt egy „Ladom-ér”, amelyről szintén a település neve eredhet. 1418 és 1521 között a települést tizennégyszer említik oklevelekben „Ladamer”, „Ladomeer”, „Ladomer” vagy „Lodomer” formában.
A török dúlás során a falu teljesen elpusztult, nyomai csak a felszabadító háborúk idején látszódtak. Újjáépítése 1719-ben kezdődött, amikor Veszprém megyei jobbágy magyarokkal kezdett benépesülni. 1729-ben még mindössze 6 jobbágytelket és 4 zsellérhelyet írtak össze, de a XIX. században a lakosság fokozatosan nőtt: 1836-ban 283, 1851-ben 295 fő élt a ladoméri tó mellett. A falu ura ekkor a gróf Viczay-család volt, 1878-tól a gróf Khuen-Héderváry család birtokolta a területet 1945-ig. A XIX. század végén a lakosság földműveléssel foglalkozott, iparos kevés volt, de működött Önkéntes Tűzoltó és Levente Egyesület is.
A falu oktatása már a XVIII. században megindult, első adat 1700-ból származik, de tanítókról csak a XIX. század elejétől tudunk. Horváth József 1808-ban egyszerre volt tanító, jegyző és csizmadia. A győrladaméri római katolikus egyház hosszú ideig Győrzámoly leányegyházaként működött, majd 1946-ban vált önállóvá. Ekkor alakították ki a templomot az uradalmi magtárból, melyet a „Szent Kereszt felmagasztalása” tiszteletére szenteltek, majd 1979-ben új belső kiképzést kapott.
A második világháború után a falu fejlődése felgyorsult, bár az 1954-es árvíz jelentős pusztítást végzett. A lakosság gyorsan újjáépítette a falut, és 1960-ban már 830-an, 1985-ben 994-en éltek itt. 1996 végére a lakosok száma elérte az 1110 főt. A gyors fejlődés mögött Győrhöz való közelsége, kedvező földrajzi fekvése és a természeti környezet vonzereje áll. A település infrastruktúrája folyamatosan bővül: kiépült az ivóvíz- és telefonhálózat, folyamatban van a csatornahálózat, a lakosság igényeit 18 üzlet, 5 vendéglátóhely, valamint tüzelő- és építőanyag-telep szolgálja ki.
Győrladamér kulturális és történelmi emlékei is gazdagok. Az első világháború hősi halottjainak 1921-ben emlékkeresztet állítottak, a két világháború áldozatainak emlékművét pedig 1992-ben, fekete márványból állították fel a polgármesteri hivatal előtt.
A falu természeti adottságai is kiemelkedőek: a Mosoni-Duna és a Nagy-Duna közelsége, az egyedülálló Somoserdő, valamint a Nádas-tó (Holt-Duna-ágból megmaradt nádas és sásos terület) ideális pihenő- és kirándulóhely. Két horgásztó, a Mosoni-Duna partján lovasiskola és kikötési lehetőség várja a sport- és vízitúrázni vágyókat. A turisztikai kínálatot a szigetközi kerékpárút is gazdagítja, így a falu nemcsak történelmi értékeivel, hanem természeti adottságaival is vonzza a látogatókat.
A bögre egyedi grafikai tervezése Székely Tamás munkája. Minden példány sorszámozott és minden szériából csak bizonyos mennyiség kerül előállításra. Minden bögre külön-külön, egyesével készül, Magyarországon. Az egyes művészekről készült bögre alkotások később újabb sorozat példányokkal egészülhetnek ki, így adva ki majd egy komplett készletet. Ha valamelyik művészről már vásárolt motiváló gondolatot ábrázoló bögrét, kérheti, hogy a sorozat következő darabjának megjelenésekor értesítést kapjon. A bögrék megvásárolhatók ajándékba is, egyedi igény esetén (pl. díszcsomagolás, vagy más címre történő kézbesítés, esetleg bonbonnal való megtöltés) kérjük írjon nekünk e-mail az info@feliratosbogre.hu -ra!
