TÓTH ÁRPÁD
Tóth Árpád Aradon született 1886. április 14-én. Édesapja, Tóth András szobrász volt, aki korán elhunyt. Édesanyja, Molnár Eszter egy ácssegéd lánya volt. Tóth Árpád gyermekkorát Debrecenben töltötte. Már gyerekként látszott, hogy hajlamos a tüdőbajra. Eleinte rajztanárnak készült, később, 1905-ben Budapesten magyar–francia szakra iratkozott be.
Közben publikálni kezdett debreceni lapokban, majd a kor legnívósabb folyóirataiban, mint A Hét, A Nyugat és a Vasárnapi Újság. 1909-ben megszakította tanulmányait családjának megélhetési gondjai miatt, és Debrecenbe visszatérve újságíróként kereste a kenyerét.
1913-ban visszatért a fővárosba. Első kötete is ekkor jelent meg Hajnali szerenád címmel. A háború olyannyira megviselte, hogy 1916 nyarára 57 kilogrammra fogyott le. Egészségi állapota tovább romlott, tüdőbeteg lett. Betegsége miatt gyakran fordult meg szanatóriumokban, amit Hatvany Lajos támogatott anyagilag.
Ennek ellenére munkába állt: 1917-től Az Esztendő című lapnál dolgozott. Ugyanebben az évben feleségül vette Lichtmann Annát, és megjelent második kötete, a Lomha gályán. 1918-tól a Vörösmarty Akadémia titkára volt, 1921-től pedig Az Est munkatársa. 1920-ban megszületett lánya, Eszter, aki később szintén költő lett.
1922-ben jelent meg Az öröm illan című kötete, 1928-ban pedig a Lélektől lélekig. Közben műfordításait is publikálta: 1921-ben az Aucasin és Nicolete, 1923-ban pedig az Örök virágok című gyűjteményeket.
Tóth Árpád 42 éves korában, 1928. november 7-én tüdőbajban hunyt el Budapesten. Halála után a Nyugat egy teljes számot szentelt emlékének. Összes versét tartalmazó kötetét Szabó Lőrinc rendezte sajtó alá 1935-ben, majd 1942-ben összegyűjtötte összes versfordításait is.
Saját értékelése szerint a Nyugat költői közül Ady Endre után a legjobbnak tartotta magát. Írásai központjában többnyire negatív témák álltak, mint a lemondás, a bánat, az elidegenedés. Stílusára a szecesszió és az impresszionizmus hatott a leginkább; verseiben gyakran használt szinesztéziát. Sajátos versformát alkalmazott: 7/6 vagy 6/7 osztású jambikus sorokban írt. Verselése átgondolt szerkesztést, gazdag szókincset mutat.
Tóth Árpádra két filozófiai irányzat hatott: a schopenhaueri és a nietzschei világnézet. Előbbi egész életében jellemző maradt rá, utóbbi csak egy rövidebb korszakban. Életét és költészetét áthatotta a pesszimizmus, amely a nagy háború utáni korszak szellemiségében is megjelent.
Költészet mellett foglalkozott publicisztikával, kritika- és novellaírással is, de a líra mellett a műfordítás volt a második legjelentősebb tevékenysége. Fordításaiban arra törekedett, hogy a tartalmat hűen átültesse, miközben a forma se szenvedjen csorbát.
Babits Mihály szerint Shelley Óda a nyugati szélhez című verse Tóth Árpád tolmácsolásában „a legszebb vers”. A romlás virágait Szabó Lőrinccel együtt fordította le 1923-ban. Emellett Milton, Keats, Wilde, Poe és Goethe műveit is magyarra ültette. Rilke szonettje, az Archaikus Apolló-torzó Tóth Árpád változatában vált ismertté. Prózában Csehov, Flaubert és Maupassant műveit is tolmácsolta.
A bögre egyedi grafikai tervezése Székely Tamás munkája. Minden példány sorszámozott és minden szériából csak bizonyos mennyiség kerül előállításra. Minden bögre külön-külön, egyesével készül, Magyarországon. Az egyes művészekről készült bögre alkotások később újabb sorozat példányokkal egészülhetnek ki, így adva ki majd egy komplett készletet. Ha valamelyik művészről már vásárolt motiváló gondolatot ábrázoló bögrét, kérheti, hogy a sorozat következő darabjának megjelenésekor értesítést kapjon. A bögrék megvásárolhatók ajándékba is, egyedi igény esetén (pl. díszcsomagolás, vagy más címre történő kézbesítés, esetleg bonbonnal való megtöltés) kérjük írjon nekünk e-mail az info@feliratosbogre.hu -ra!
